Rehabilitációs perek on Keskenyúton

Rehabilitálták az újvidéki folyamőrség laktanyájában kivégzett Dobi Kálmánt

Mon, 08 Sep 2014 12:01:00 +0200

Miközben a "Szerbiai Szocialista Párt (SPS), majd a Szerb Haladó Párt (SNS) által vezetett kormány, amelynek immár a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) is tagja, több mint egy éve, a folyamatos ígérgetések ellenére, halogatja a magyarok kollektív bűnösségére vonatkozó, még érvényes jogszabályok eltörlését",[1] a bíróságokon folyamatban van számos, 1944/45-ben ártatlanul kivégzett és egyéb jogsérelmet szenvedett vajdasági magyar egyéni rehabilitálási eljárása.

A VMSZ ellenőrzése alatt tartott vajdasági magyar írott és elektronikus sajtó sajnos- ismeretlen okból és indokolatlanul- nem foglalkozik az atrocitások áldozatainak pereivel. Így, természetesen, a nyilvánosság nem értesülhetett Dobi Kálmán néhai újvidéki lakos rehabilitálásáról sem. Pedig fontos, több szempontból is tanulságos, és bizonyára precedens értékű esetről van szó.

Délvidék 1944-45: megvan az első rehabilitált áldozat!

Tue, 29 Oct 2013 12:01:00 +0200

Noha az 1944-45-ös délvidéki vérengzések részleteinek feltárása meglehetősen döcögősen halad, az első mérföldkövet már átlépték a kutatások. Megszületett az első határozat, mely kimondja: a Martonoson kivégzett áldozat valóban politikai és ideológiai indíttatású üldözés és erőszak áldozata volt. Vajon innentől fogva zökkenőmentesen zajlanak majd a történészi vizsgálódások?

Forró Lajos Szegeden élő, vajdasági származású történész tizennyolc éve kutatja az 1944-1945 telén elkövetett délvidéki magyarellenes megtorlások részleteit. Munkája meghozta első gyümölcsét: 2009. január 15-én a magyarkanizsai városháza nyilvánosságra hozta a szabadkai Kerületi Bíróság végzését a történész nagyapjának, Forró Lajos kivégzésének ügyében. "Elfogadjuk Forró Lajos kanizsai lakos 2008. március 5-én kelt kérelmét, és megállapítjuk, hogy a már elhunyt idősebb Forró Lajos politikai és ideológiai indíttatású üldözés és erőszak áldozata volt"- áll a hivatalos iratban.

Történelmi jelentőségű rehabilitálás

Tue, 17 Sep 2013 12:01:00 +0200

Történelmi jelentőségű bírósági döntés született a Vajdaságban, ahol a zombori Felső Bíróság rehabilitált 113 olyan hódsági németet, akiket a kommunista partizánok 1944 őszén ártatlanul kivégeztek.

Ez az első olyan rehabilitációról szóló bírósági határozat, amely nem egyénekre, hanem kivégzettek egy csoportjára vonatkozik. "Ez egy fontos lépés a jó irányba, várjuk a továbbiakat is, hiszen 1944-től 1948-ig a kommunista hatalom 67 ezer német civilt gyilkoltatott le Jugoszláviában"- mondta a Kossuth Rádiónak Weiss Rudolf, a Német Népi Szövetség elnöke.

Megcáfolt állítások

Thu, 09 May 2013 12:01:00 +0200

A rehabilitációs eljárások kapcsán folyamatosan arról értesülhettünk, hogy az ügyészségek minden lehetséges jogi eszközt megragadva igyekeznek lassítani vagy akadályozni a folyamatot. A Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselői az utóbbi néhány hónapban több alkalommal is képviselői kérdést intéztek ez ügyben az igazságügyi minisztériumhoz. Az illetékes tárca közelmúltban kézbesített válaszából, valamint az abban szereplő számadatokból kiderült, hogy a helyzet mégsem olyan kedvezőtlen, mint azt korábban egyesek megkísérelték bemutatni.

Varga László, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselője lapunknak nyilatkozva emlékeztetett, hogy a rehabilitációs törvény kétféle rehabilitációs eljárást irányoz elő: az egyik az úgynevezett törvényi rehabilitáció- az eljárási szabályok szerint ez jóval egyszerűbb-, a másik pedig a bírói rehabilitáció- ez a bonyolultabb. A VMSZ-hez több olyan jelzés is érkezett, hogy az ügyészségek, élve a vonatkozó törvény biztosította lehetőségekkel, lassítják a rehabilitációs eljárásokat- magyarázta Varga.

Nehézkes rehabilitáció A Felső Ügyészség túlzott aktivitása miatt eddig még egy esetben sem született ítélet

Sun, 03 Mar 2013 12:01:00 +0200

2011 végén lépett életbe az új rehabilitációs törvény, és azóta több mint két és fél ezren indították meg az eljárást. A CMH irodák jogászai és tizenöt ügyvéd segít ezekben az ügyekben, azonban az új törvény életbe lépése óta a kollektív bűnösség körébe tartozó rehabilitálási kérelmek kapcsán még egy jogerős ítélet sem született.

A CMH irodák tavaly februárban indították meg azt az ingyenes jogsegélyszolgálatot, melynek keretében az iroda jogászai segítenek a vagyon-visszaszármaztatási kérelmek beadásában. A rehabilitációs ügyekben ez a segítség már korlátozott, de egy speciális típusánál, vagyis a csúrogi, mozsori és zsablyai magyarok esetében, akiket kollektív bűnösként kezeltek, a CMH irodákkal szerződésben álló ügyvédek képviselik az ügyfeleket, és ők a teljes rehabilitációs eljárást végigviszik a bíróságon.

Rehabilitálták Zagyva Mérey Emma édesanyját, született Keller Emmát

Sat, 05 Jan 2013 12:01:00 +0200

"Folyamatban van apai nagyapám, Zagyva Román étterem-tulajdonos és vendéglős rehabilitációja, akit szintén zombori házából hurcoltak el 1944 novemberében a partizánok, amit anyai nagyapámhoz hasonlóan szintén nem élt túl. Tervezem még fiatalabb Mérey István, azaz a nagybátyám rehabilitációját is, akit 1956-ban 25 évesen hurcolt meg a titoista Jugoszláv diktatorikus rendszer"

Zagyva Tibor közleményét itt olvashatják pdf formátumban! (zagyvatibotlekoz20130105kellererehabilitcio)

https://keskenyut.hu/page/234/art/562/akt/1/html/zagyva-merey-emma-dokumentumai.html

A Magyar Szóban mgjelent tudósítást az újabb rehabilitációról:

https://www.magyarszo.com/hu/1845/kozelet/90295/%C3%9Ajabb-rehabilit%C3%A1l%C3%A1s-Zomborban.htm

2013. szeptember 20.Pannon TV Közügyek

A golgotától a feltámadásig

Fri, 09 Mar 2012 12:01:00 +0200

november 14-ének éjjelén- mint megannyi topolyai magyar család esetében is- gyökeresen megváltozott a Vadócz család élete. A hajnali két óráig tartó házkutatás során mindent felforgattak otthonukban, majd elvitték az akkor 32 éves családapát, akit soha többé nem látott a felesége, valamint az akkor két-, öt- és hétéves gyermekei. Vadócz Károly édesapja ártatlanságát bizonyítandó már 1967-ben rehabilitálási eljárást kezdeményezett, de csak 2008-ban, az igazságszolgáltatással folytatott, sokszor hiábavalónak tűnő, évtizedekig tartó kitartó küzdelem után született meg a végzés, melyet csak személyes utánajárást követően kaptak kézhez 2011 júliusában.- Egy hideg télies estén három partizán csöngetett be, édasanyám pedig, hogy időt nyerjen, a kulcsokat keresgélve kérte apukámat, hogy a hátsó utca felőli ajtón távozzon. A faluban azt beszélték, hogy összeszedik az embereket, és nem tudják, hova terelik őket, talán a börtönbe vagy a városházára. Édesapánk válasza az volt, hogy nem bántott senkit, nem bűnös, úgyhogy nem megy sehová- Kaćanski Magdolna nyugdíjas tanárnő, a középső gyermek kezdi így a végzetes éjszaka és az elmúlt több mint hat évizedben folytatott harc történetét.

– Édasanyánk már kora reggel kereste apukánkat a városházán, ahova állítólag bevitték az embereket, de semmilyen nyoma nem volt. Akkor már érezte- és estére meg is tudta-, hogy kivégezték őket, üres a börtön. Nyilvános titok volt, hogy a partizánok betemették őket a Bajsai úton, a dögtemetőnél összekötözve, félig élve, félig halva. Édesanyám 28 éves volt, másnap mindent otthagyva, az utazáshoz szükséges iratokat beszerezve, Törökfaluban a nagytatánál találtunk néhány hétig menedéket, de utána hazajöttünk. Közben az egész házat feldúlták, kifosztották, beköltöztek az orosz katonák, csak a szomszédok mentettek meg néhány apróságot, kabátot, evőeszközt. 1945 októberében pedig tudtunkra adták, hogy mehetünk a házból, mindent elkonfiskáltak: a jéggyárt, a malmot, a műhelyt, a cséplőgépeket... Ezután házbérben laktunk, mígnem 1952-ben az állam egy külföldre költözött családnak az ajtó és ablak nélküli, lestrapált házát rendelte ki nekünk. Közben édasanyánk kereste az apánkat, kérte, hogy nyilvánítsák holttá, hiszen mi tudtuk, hogy a jég hátán is megél, bárhol lett volna, életjelet adott volna magáról.

Rehabilitálták a csantavéri Kozma családot

Thu, 27 Oct 2011 12:01:00 +0200

"A Szabadkai Kerületi Bírósághoz adtam be a rehabilitációs kérelmemet, majd évekkel később bebizonyosodott, hogy édesapámnak soha nem volt összetűzése a hatalmi szervekkel, vagyis ártatlanul végezték ki, csak azért, mert magyar volt"

„Apám életét már senki nem adja vissza”

Sat, 08 Oct 2011 12:01:00 +0200

Teleki Júlia az elsők között adta be kérelmét Csúrogon élt családjának rehabilitálása ügyében az újvidéki kerületi bíróságon, amikor megszületett az erre vonatkozó törvény. Édesapját 1944 őszén ártatlanul kivégezték, és sok más, helyben agyonlőtt és agyonvert magyarral együtt a falu szélén levő dögtemetőben földelték el.

Eddig több mint 140 vajdasági család kérvényezte a rehabilitálási eljárást, de a szerb bíróság csak néhány esetben hozott ítéletet.

"Pénteken megkaptam a végzést arról hogy rehabilitálták az 1944 őszén ártatlanul kivégzett édesapámat. Tulajdonképpen az egész családom rehabilitálását kértem, hisz az egész családomat meghurcolták" - nyilatkozta az MTI belgrádi tudósítójának a Tisza menti Óbecsén élő asszony.

Rehabilitálták Teleki Júliát és családját

Fri, 07 Oct 2011 12:01:00 +0200

Az újvidéki bíróság rehabilitálta a Csúrogról elüldözött Teleki Júlia békeharcost és családját. Az elsők között adta be a kérelmet, 2006-ban, amikor megszületett az erre vonatkozó törvény. Amellett, hogy éveket várt a bírósági meghallgatásra, csak többszöri idézés után hozta meg végleges döntését a háromtagú bírói testület. A ma postai úton kézbesített 4 oldalas bírósági végzés Teleki Júlia vallomását is tartalmazza, amikor 1944 őszén tíz hónapos korában Tito partizánjai elhurcolták édesapját. Júlia nővére két hétig hordta az ebédet édesapjuknak. Mikor utoljára vitte az ebédet, azt mondták neki, hogy apád már nem éhes. Kivégeztük. Az akkor 13 éves nővére szemtanúja volt annak is, ahogyan kocsik hagyják el a csúrogi községháza udvarát. A kocsikról az emberek keze, lába lógott. A kocsik aljából csurgott a vér. Édesapjukat a többi kivégzett csúrogi és környékbeli magyarral együtt a falu szélén lévő sintérgödörben földelték el. A halotthordók vallomása szerint, kb. 3000 magyart temettek ott el. A terjedelmes végzésbe a család 1945. január 23-án folytatódott viszontagságai is belekerültek. Aznap egy 15 éves szerb gyerek rontott be házukba puskával a vállán és arra kényszerítette őket, hogy azonnal hagyják el a házat, mert különben mindenkit megöl. Öltözködésre már nem adott időt - idézi fel Teleki Júlia édesanyja szavait: "Délután négy óráig vártuk a mínusz 20 fokos hidegben és térdig érő hóban sorsunk beteljesülését." A megdermedt, megrémült és átfagyott magyarokat elindították gyalogosan Járek felé, csak némely kisbabás családot tereltek vissza az állomásra, ahol tehervagonokba rakták őket. Hajnalban érkeztek meg az átfagyott emberek Járekra. Volt, akinek a keze és a lába lefagyott, később ebbe halt bele, áll Júlia vallomásában. Nagyapja is a járeki tábor megpróbáltatásaitól hunyt el. A kiéhezett csecsemő Teleki Júliára a táborban fogvatartott pap, édesanyja kérésére az utolsó kenetet is feladta. Végül, 1945. szeptember derekán papírral a kezükben szabadon engedték a tábor lakóit. A papíron az állt, hogy bárhova mehetnek, Csúrog Zsablya és Mozsor kivételével. Ezt a döntést az akkori vajdasági elnökség hozta meg a belügyi szervek javaslatára. A papír pecséttel és aláírással ellátva. Az újvidéki bíróság ma ezt nyilvánította semmissé, azzal az indokkal, hogy sem Teleki Júlia, sem pedig családtagjai esetében nem találtak bűnösségüket bizonyító iratot a levéltárakban vagy egyéb közigazgatási hivatalokban. A végzést viszont már csak egyedül ő érhette meg kollektív bűnössé nyilvánított családtagjai közül.

Rehabilitálások Pontosítás

Fri, 23 Sep 2011 12:01:00 +0200

A Vajdaság Ma hírportálon megjelent Végéhez közeledik Teleki Júlia rehabilitációs eljárása című írásban az olvasható, hogy "2009 végén született meg az első precedens értékű ítélet a 44/45-ös délvidéki vérengzések kapcsán, a 2006-ban meghozott politikai kivégzettek és üldözöttek rehabilitációjáról szóló törvény alapján".

Ismereteim szerint Vajdaságban az első rehabilitálási végzést a zombori (akkor még) Kerületi Bíróság 2007. december 4-én hozta meg. Az első rehabilitált személy a zombori Mérei István szíjgyártó mester volt, akit 1944. december 11-én végeztek ki. A ma már Magyarországon élő lánya, Zagyva Emma kérte édesapja rehabilitációját. A valóban példa értékű, 2007. december 4-én keltezett végzés száma Reh: 7/07.

Id. Forró Lajos (Magyarkanizsa)

Thu, 22 Sep 2011 12:01:00 +0200

Szabó Novák Eszter, Novák István, Novák Franciska, Novák Imre (Zsablya)

Thu, 22 Sep 2011 12:01:00 +0200

Első zsablyai rehabilitáció

Az újvidéki felső bíróság rehabilitálta a zsablyai megtorlás négy áldozatát, Szabó Novák Esztert, édesapját Novák Istvánt, édesanyját Novák Franciskát és testvérét, Novák Imrét

Az Adán élő Szabó Novák Eszter az újvidéki Bozóki Antal ügyvéd által 2006. június 30-án adta át rehabilitálási keresetét a bíróságnak, amelyben kérte édesapja, Novák István, édesanyja, Novák Franciska, testvére, Novák Imre valamint saját rehabilitálását. Ők Zsablyán éltek és 1944 végén az ide bevonuló partizánok édesapját megölték, Szabó Novák Esztert pedig édesanyjával és testvérével együtt a Járeki táborba, majd onnan Újszépligetre (Nova Gajdobra) vitték. A zsablyai magyarokon kívül a járeki táborba voltak zárva a csúrogi és mozsori magyarok is. A megtorlás e térség áldozatai ügyében a Novák család rehabilitálása az első. A bíróság 2010. április 15-én hozta meg az ítéletet.

Végéhez közeledik Teleki Júlia rehabilitációs eljárása

Wed, 21 Sep 2011 12:01:00 +0200

Végéhez közeledik Teleki Júlia és családja rehabilitációs eljárása az Újvidéki Bíróságon. A ma délelőtti meghallgatást követően a háromtagú testület döntéséről 30 napon belül értesítenie kell a 1945 januárjában Csúrogról elüldözött és kollektív bűnössé nyilvánított család egyetlen élő tagját. Teleki Júlia bizakodással távozott mai tárgyalásáról remélve, hogy végre leveszik róla és családjáról a kollektív bűnösség bélyegét, mert egy évesen nem követhetett el háborús bűnöket.

Nem volt bűnös sem az apám, sem az anyám, nem voltak bűnösek a testvéreim, se a nagyapám, akiket kivégeztek. Elmondtam a bíróságon mindazt, ami történt velünk és megérthették, hogy az én apám földműves volt, nem pedig katona. Az volt az érzésem, mintha a fiatal bírónő, aki vezette a meghallgatást, először hallotta volna, hogy mi is a helyzet. Tehát mintha nem is hallottak volna arról, hogy mi történt Csúrogon. Úgy gondolom, sikerült meggyőzni- nyilatkozta Teleki Júlia a tárgyalás után.

Életkorra és nemre való tekintet nélkül nyilvánította háborús bűnössé 1945-ben a délvidéki Csúrog falu teljes magyar és német nemzetiségű lakosságát a jugoszláv katonai közigazgatás. Őket tették felelőssé a három évvel korábbi események miatt, amikor a magyar csapatok bevonulásakor szerbeket értek támadások. A csúrogi magyar férfiakat megölték, a nőket és gyermekeket két másik falu: Mozsor és Zsablya magyarjaival együtt a járeki haláltáborba hurcolták.

Mérey István szíjgyártó mester politikai, ideológiai üldöztetés áldozatául esett

Fri, 20 May 2011 12:01:00 +0200

** Életeket mentett, kínhalál lett a sorsa

****A zombori Kronić-palotában hónapokig tartott a pincébe zártak kínzása -- Mérey István szíjgyártó mestert is kivégezték

**Mérey-Zagyva Emma 2007 júniusában kérte édesapja (Mérey István) rehabilitálását, amiről a zombori körzeti bíróság már november 25-én tárgyalt, és megállapította, hogy Mérey István politikai, ideológiai üldöztetés áldozatául esett.

Zombor a második világháborúban hosszú ideig frontközelben volt, és itt tartott legtovább a partizán megtorlás. Máshol már 1944 novemberének második felében leállították a tömeges kivégzéseket, Zomborban még a következő év februárjában és márciusában is tűntek el emberek azok közül, akiket ötvenfős csoportokban kényszermunkára vezettek. A város gyakorlatilag gyűjtőtáborként működött 1944. október végétől december elejéig, ide hurcolták a környék szinte teljes férfilakosságát. A hírhedt Kronić-palotában működött a Zombori Térségparancsnokság bírósági tanácsa, és az épület pincéjében hónapokon át dúlt a kíméletlen tortúra. Összesen 5650 személyt vertek agyon, kínoztak halálra, lőttek a Dunába, a Ferenc-csatornába, a lóversenytéren vagy a disznólegelőn előre megásatott gödrökbe, közülük mintegy 3000 magyar férfi volt. Köztük volt Mérey István szíjgyártó mester is.– Tízéves voltam, amikor 1944. december 11-én két partizán azzal csalta ki apámat a házból, hogy a szomszéd utcában elakadt egy szállítmány szalmájuk, segítsen kitolni a szekeret a kátyúból. Apám még visszanézett rám, majd a két partizán maga közé ültette a szekéren, és soha többé nem láttuk. Se öcsém, se anyám nem vette észre, hogy elhagyta az udvart, csak tőlem búcsúzott el a pillantásával- meséli Zagyva-Mérey Emma.- A Kronić-palotába hurcolták, egy-két napig vittünk neki ennivalót, de hamarosan szóltak, hogy feleslegesen tesszük, ne menjünk többet. Később az a hír járta, hogy a bori ércbányába hurcolták kényszermunkára, anyám oda is utánament, de nem találta. Akkorra már régen jeltelen sírban nyugodott, de halálát nem volt mi alapján anyakönyveztetni. Minden évben kötelezően készült közös fénykép: fölül a vezető segédek: Čurčija Nikola, Grizelj Marijan, Link Mátyás, alul Mérey Istvánné Keller Emma, ifj. Mérey István, Mérey Emma (5 éves), idősb Mérey István Senki sem tudja, mi lehetett a negyvenkét évesen meggyilkolt mesterember bűne. A lószerszámot, női táskákat és kesztyűket készítő műhelyében a Zomborra addig jellemző tolerancia jegyében szerb, horvát és német vezető segédek dolgoztak: Čurčija Nikola, Grizelj Marijan és Link Mátyás. A magyar hadsereg bevonulásakor az ő ötletére az ő segédei födték le ponyvával a főutcán I. Péter király szinte frissen felállított lovas szobrát, nehogy annak látványa indulatokat váltson ki a magyar katonákból. Amikor megtudta, hogy a hatóságok közismert szerb személyeket állítanak elő a kivégzés nem titkolt szándékával, lélekszakadva kerékpározott be tanyájáról a városházára, ahol életét kockáztatva vállalt garanciát a letartóztatottakért, és mentette meg őket a biztos haláltól. Ezek a szerb lakosok azzal igyekeztek meghálálni Mérey István tettét a háború fordulatának láttán, hogy 1944. november 12-én egy mindegyikőjük által aláírt okmánnyal igazolták, hogy neki köszönhetik életben maradásukat. Egy hónapra rá Mérey István már valószínűleg halott lehetett. Gyilkosai az előző nap délutánján esélyt se adtak neki, hogy magához vegye az igazolást.Lánya, Mérey-Zagyva Emma 2007 júniusában Bozóki Antal ügyvéd közbenjárásával követelte édesapja rehabilitálását, amiről a zombori körzeti bíróság már november 25-én tárgyalt, és megállapította, hogy Mérey István politikai vagy ideológiai üldöztetés áldozatául esett. A rehabilitálás megtörtént, a kártalanítás viszont nem. A család két házát, tanyáját és földjét 1945. december 15-én a járásbíróság végzése alapján elkobozták. Mindezek tetejében az özvegyen maradt édesanya igyekezett továbbvinni a műhelyt, de valamelyik jóakarója beköpte, hogy bőrtartalékkal rendelkezik, amit utána a rendőrség annak rendje és módja szerint megtalált, az asszonyt szabotázs vádjával három évre a lehetetlen körülmények közepette működő požarevaci börtönbe zártak. A gyerekek, Emma és öccse, István étlen-szomjan maradtak, a bátrabb rokonok támogatása nélkül maguk is odaveszhettek volna. Útlevélért folyamodtak, hogy kiköltözhessenek a Svájcban élő rokonsághoz, de soha nem kaptak úti okmányt. Emma asszony most az elkobzott vagyont kívánja visszaperelni, valamint kártérítést igyekszik szerezni az átélt traumák és érzelmi terror miatt.Mérey István kisfiával Zombor főutcáján a múlt század 30-as, 40-es éveinek fordulóján- 1990-ig egyáltalán nem beszélhettünk a történtekről, tabu volt, mi pedig, az áldozatok családtagjai kiközösítettnek számítottunk. Nagyon sokunk az 1944-es téli éjszakák sötétjében elveszítette édesapját, de Hajnal Rózsa barátnőmnek például mindkét szülője odaveszett a partizánterror idején. Mi, gyerekek érinthetetlennek számítottunk, a magyarok kerültek, nehogy közeledésükkel bajt hozzak a fejükre, a szerbek meg előítéletekkel voltak irányunkban. Társaimmal egyetemben befejeztem a gimnáziumot, szemrevaló lány voltam, de hiába mentem a korzóra, remélvén, hogy valaki majd táncba visz, csak a magány és a megaláztatás jutott a "háborús bűnös" gyerekének. Apámat, emlékét rehabilitálták, de az én emlékezetemet nem lehet kárpótolni. Ami viszont visszajár, azt visszakövetelem- panaszolja Emma asszony, aki jelenleg Tibor fiával Magyarországon, szociális segélyből él.

Zombor- A titóista partizánok 1944-45-ben elkövetett Délvidéki Magyarirtás