Ismeretterjesztő anyagok on Keskenyúton

Felemás magyar-szerb megbékélés

Thu, 19 Dec 2013 12:01:00 +0200

A Szerb Köztársaság Képviselőháza (parlament) rendkívüli ülésen fogadta el a délvidéki magyarok elleni 1944–1945. évi vérengzést elítélő nyilatkozatot, és ígéretet tett arra, hogy hatályon kívül helyezik a vajdasági magyarok kollektív bűnösségét megállapító határozatot. Dr. Botlik József történészt, a KESKENYÚTON Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány tiszteletbeli kuratóriumi elnökét, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott docensét arról kérdeztük, hogy a fentiek milyen változást hozhatnak a vajdasági magyarok életében és a szerb-magyar kapcsolatokban.

Röviden tekintsük át, mi történt a Délvidéken 1941-től 1945-ig!

Névtelenek Kaboli történet

Fri, 14 Sep 2012 12:01:00 +0200

A többségében szerbek lakta Kabol nevű falu, mely Dél-Bácskában fekszik, 1944-ig két részből: Alsó- és Felsőkabolból állt. A II. világháború idején, amikor a bácskai települések magyar fennhatóság alá kerültek, mindkét településrész bírája, vagy ahogy nevezték, elnöke magyar volt: Molnár Andor és Horváth Mihály. 1942-ben 16 magyar katona megölése után megtorló razziát rendeltek el a vidéken. Alsó- és Felsőkabolban egy 200 fős, halálra ítélt szerb ember nevét tartalmazó listával jelent meg a helyi hatóság. Kivégzésüket Molnár Andor és Horváth Mihály akadályozta meg. A háború után azonban - sok magyar lakossal egyetemben - mégis mindketten életükkel fizettek Tito rendszerében, mondván: együttműködtek a magyar fennhatósággal. A megtorlások 1944. október 24-25-e környékén kezdődtek. Molnár Andor, több társával együtt, valószínűleg a Dunában végezte, Horváth Mihályt pedig 1945-ben végezték ki, ítélet nélkül. A helyiek, ha családtagjaikat, rokonaikat nem is tudták, a történetet mélyen, több mint hat évtizedre eltemették. A film Horváth Mihály fia, történészek és levéltárosok segítségével idézi meg és tárja fel az egykori eseményeket.

Szerbiával senki nem beszélhet ultimátumszerűen?

Sat, 22 Oct 2011 12:01:00 +0200

Tadic köztársasági elnöknek a Pásztorral való belgrádi találkozását követően, egy helyi lapban megjelent kijelentése szerint Szerbiával senki nem beszélhet ultimátumszerűen. Nocsak. Még egy másik állam sem? Még akkor sem, ha arra Tadic törvénnyel nyomta rá a kollektív bűnös bélyegét? Csak azért, mert az EU Moszkvában iskolázott cseh bővítési biztosa nem lát veszélyt a szerb törvényben?

Kár az ideges, lekezelő stílusért, hiszen Tadicnak éppenséggel nincs igaza! Szerbia törekszik az EU tagjelölti státus megszerzésére, nem pedig Magyarország. A vétó, az uniós tag Magyarország számára legális jogi eszköz. Meg ultimátum, ha olyan kemény támadást kell elhárítania, mint amilyen a kollektív bűnösség stigmája. Szerbiának nem fűződhet semmilyen érdeke ahhoz, hogy Magyarországra rásüsse a kollektív bűnösség bélyegét! Mint ahogy az EU sem érdekelt abban, hogy valamely tagállamát egy felvételre váró állam előre megbélyegezze, elhintve ezzel a békétlenség magvát az unióban is. Ennyit a stílusról.

Hősök és árulók Szerbiája

Fri, 21 Oct 2011 12:01:00 +0200

Tizenéves gyerekként, a múlt század hetvenes éveinek legelején nem értettem, miért szidja nagyapám a kommunista partizánokat és miért pöröl rám, ha zsebpénzemet a két szerb partizángyerekről, Mirkoról és Slavkoról írt képregényre költöm. Hogy a fiatalabbak is megértsék, ki volt ez a "fasiszták" elleni akciókban, géppisztollyal és kézigránáttal az oldalán mindig győzni tudó két fenegyerek, idézek egy jellemző példát az újságárusoknál akkoriban megvásárolható olcsó kiadványból. Slavko: "Vigyázz Mirko, jön a golyó!" Mirko félrehúzza a fejét, majd így válaszol: "Köszönöm Slavko, hogy szóltál!"

Két nemzet hőse - legyilkolva

Fri, 21 Oct 2011 12:01:00 +0200

Horváth Orbán 1941-es kaboli (Kovilj) születésű nyugdíjas megérte, hogy az ismeretlen helyen és napon likvidált édesapjáról kimondta a szerbiai illetékes bíróság: Nem volt gonosztevő, jogellenes tették el láb alól, kobozták el a vagyonát. Ártatlan!

Tegyük hozzá: Hős! Mártír!

1942 januárjában- két másik magyar emberrel egyetemben- élete kockáztatásával megmentett 200 helybéli szerbet. Mondták is neki a megmentettek, meg az egész falu szerbsége: Ha te megmentettél minket kétszázunkat, mi meg fogunk téged védeni akármi lesz is az ára!

2011. február 25. Gubás Csilla így emlékezett

Tue, 02 Aug 2011 12:01:00 +0200

Jókai Anna Ima Magyarországért című költeményében is ezért könyörög: "törvényed vezessen / hogy e kis nép oda ne vesszen / át ne lyukadjon helyünkön a térkép". Ha Jókai Anna az anyaországot így félti ("maradék országnak adj életes kedvet"), akkor mit mondjanak a lecsonkolt többiek?

"A lecsonkolt többit / gyógyítgasd, ne engedd / önnön-gyilkosává válni / haza kell találni!"

Tisztelt emlékező közönség! Az anyaország a magyar állampolgárság megadásával megkezdte a magyarság hazatalálását, és a lecsonkolt többi megismerésével gyógyítgatni szeretné a sebeket. Meg kell fogadnunk Jókai Anna intő szavait: valóban haza kell találni, pontosabban: egymásra kell találni közös kultúránkban, nyelvünkben, magyarságunkban, múltunk megismerésében - a maradék országnak és a lecsonkolt többinek.

Deján Sahovic, a Szerb Közársaság budapesti Nagykövetének beszéde

Tue, 02 Aug 2011 12:01:00 +0200

Az idén, 2011 tavaszán, néhány hét múlva hét évtizede lesz annak, hogy a II. Világháború elérte Vajdaság térségét, ahol hosszú történelmi időszak alatt egymás mellett és együtt éltek magyarok, szerbek, horvátok, németek, szlovákok, zsidók, románok, romák és más népek képviselői. Zord és tragikus események lánca szabadult el akkor, ezek közé tartoznak a háború végén, 1944-ben és 1945-ben történtek is, ami a témája az itt, a Terror Házában sorra kerülő kiállításnak.

Kommunista gaztettek a délvidéki németség ellen

Mon, 01 Aug 2011 12:01:00 +0200

A második világháború előtt, a Királyi Jugoszláviához tartozó Vajdaságban vagyis a történelmi Magyarország déli vidékein, majd 400 ezer német élt, a 2002-es népszámlálási adatok szerint 3154-en vallották magukat németnek ezen a területen. A világháború után a délvidéki német lakosság egy része elmenekült, de akik ártatlanságuk erejében bíztak, azok ott maradtak.

A II. világháború Európában 1945. május 9-én fejeződött be. Borzasztó, hogy Vajdaság területén még három évig gyilkoltak, immár békeidőben. A németek, öregek és fiatalok 1948-ig koncentrációs táborokban nyomorogtak. Azokat, akik életben maradtak, kényszermunkára ítélték. A délvidéki németeknek hihetetlen borzalmakat kellett átélniük a kommunista partizánok bosszúhadjárata következtében.

2011. január. 23. Répás Zsuzsanna Nemzetpolitikáért Felelős Helyettes Államtitkár beszéde

Mon, 04 Jul 2011 12:01:00 +0200

Tisztelt Hölgyeim és Uraim,

Kedves Barátaim!

Jan Assmann kiváló történész szerint: "Nemzetek pusztulását soha nem fizikai sorvadás, hanem mindig kulturális, kollektív felejtés idézi elő." Szépen egybecseng ez a gondolat a Szentírás imperatívuszával, mely Mózes első könyvétől kezdve a Jelenések könyvéig újra és újra figyelmeztet rá, hogy emlékezzünk vissza a régmúlt eseményeire, s benne különösképp az Úr cselekedeteire, melyeket a választottakért, azaz értünk tett. Ebben segít bennünket a mai gyászünnep, a vajdasági népirtás 66. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés is. Hogy néhány pillanatra megálljunk, megpihenjünk, számba vegyük a tovatűnt időt- benne sikereinket és kudarcainkat-, s hogy megtervezzük a jövendőt.

2011. február 25. Kövér László a Magyar Országgyűlés elnökének beszéde

Fri, 20 May 2011 12:01:00 +0200

"Ha a jövőre vagy kíváncsi képzelj el egy csizmát, amint egy emberi arcba tapos, és ott is marad."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezekkel a szavakkal felelt a spanyol polgárháborúban életre szóló tapasztalatokat szerzett George Orwell, amikor valaki lelkesen a kommunizmusról kérdezte.

Azért jöttünk ma össze, hogy erről a számunkra már múlttá vált jövőről gondolkodjunk, elmélkedjünk. Emlékezzünk mindazokra, akik elszenvedői voltak az emberiség történetében fellelhető egyik legostobább és legaljasabb szellemi kaland, kísérlet, tévedés gyakorlati megvalósításának.

Országok, népek vagy etnikumok…

Fri, 20 May 2011 12:01:00 +0200

"Európa negyedik legerősebb hadserege [Jugoszláv Néphadsereg] megszégyenítve kapitulált Janez Jansa középkorú, pocakos polgárokból álló [szlovén] területvédelmi egységei előtt, akik úgy festettek hivalkodó győzelmi mámorukban, mint az éjszakai dorbézolásból hazatérő férjek." (Szlavojub Gyukics)

Öt török, öt görög- öt macedón?

Minden nagyhatalom vagy hatalmi csoport számára létezik egy gumicsont, amit se lenyelni, se kiköpni nem tud. Az USA számára ilyen Kuba, Kínának ilyen Tajvan. Az EU pedig dél-amerikai szappanoperába illő módon kezeli az 1952 (!) óta NATO-tag Törökország uniós csatlakozását, amely távolodva közeledik és közeledve távolodik. Ankara sűrűn kap dicsérő, bátorító, majd feddő, többnyire kétértelmű és eufemisztikus üzeneteket Párizsból, Berlinből, Londonból, s összegzésként Brüsszelből is. Pedig a végső szót- ha egyáltalán valaha eljut Törökország a csatlakozásig- nem ezekben a városokban, de még nem is Madridban, Bécsben vagy Varsóban fogják kimondani, hanem az ügyben eddig mélyen és bölcsen hallgató, ősi rivális Athénban. Abban az Athénban, amely a rigorózus uniós biztosok szemeláttára könyvelt félre, hamisított statisztikákat, szolgáltatott fals államháztartási mérleget. Finoman szólva sajátos módon védte a görög nemzeti érdekeket, alaposan meg-megcsapolva az uniós támogatási kasszát. Ugyanez az eltökélt politika hajtotta Athént húsz éve is, amikor Macedónia 1991. szept. 8-án kikiáltotta függetlenségét, amit Bulgária- amely negyven évig ádáz vitát folytatott Belgráddal az un. macedón-kérdésben - első ENSZ-tagállamként két nap múlva elismert. (Szófia számára a független Macedónia azt jelentette, mintha Erdély önálló országgá válna.)

Pöttyös lányok Bácsföldváron

Fri, 20 May 2011 12:01:00 +0200

A viseletükről "pöttyös lányoknak" nevezték őket, az anyaországból érkeztek, nagycsaládokhoz, segíteni a ház körüli munkákban. Egyiküket a partizánok kivégezték és a földvári téglagyár gödrébe temették el. Egy idős szemtanú szerint lehetséges, hogy Bácsföldvárra Szombathelyről érkeztek a "pöttyös lányok" és egyiküket Gárdó (?) Marikának hívták.